Ambrus József: Medve a Szárhegyen

Ma még messze ködlött az ősz,
medvét kerget Szárhegyen a csősz.
Megpihent a parkban, a kőhídon,
ne próbálkozz vele, igen kigyúrt idom.

Kopasztott tyúkot, édesítve mézzel,
nem volt szerszáma, tette ő ezt kézzel,
nézte a tájat a Lázár Kastély alatt,
néha még a zebrán is átszaladt.

Tudjátok a medve nem él tétlenül,
felhúzza orrát, harapásra ingerül.
A kismackónk nem morog kedvesen,
megnézheted, hogy alszik, a lesen,

- de ha egyszer elveszti a fejét,
emberhús lesz asztalon az ebéd,
mert sosem tudjuk mi a medveszándék,
a sör nem ital, - a medve nem játék.

Kedves Szárhegyiek, fáj a medveélet,
holnap ismét a kőhídon üldögélek,
korgó gyomrom tyúkkal vigasztalom,
mert nekem sosincs svédasztalom.