Ambrus József: Mihaszna örömérzet

didereg át a görbe csontokon
fehérebben parázslik a lélek
hogy valami szépség maradjon

apró erényeket gyűjtesz először
tiszta bűnöd egy olcsóbb szentség
de mihaszna ha bezárul a kör
velem együtt zaklatott a környék

szemeddel tudsz mindent megbeszélni
mázsás gondok terhelik a lelked
az alkonyat hajnalán felidézni
halk szavú véredben a rendet

mert így emel föl az örömérzet
példák mögött hever új világom
üres szívem kényszerít hogy éljek
de szakadékban üszkös délutánom

léted szinte nem is folytatódhat
mert kontraszt aláz rozsda-mélyen
amíg vérét nem veszed a szónak
engedd - a tűz a vízzel összeférjen