Andaházi Szeghy Lajos: Epidémia

Büntet az Úr és sújtja világunk, mit hoz a holnap?
Élni, ha jól akarunk, merre kísérjen a sors?
Írja a Biblia: Várhatjuk, hogy eljön a végzet
Fél, aki rosszat sejt, látva a vészjeleket
Tűzvész, járvány, éhség, árvíz, mind, ami rombol
Pusztul hát a világ, ellene mit tehetünk?
Óvjuk a Földet jobban!! Védjük a környezetünket!!
Most cselekedjünk, mert végzet a késlekedés
Járvány terjed a Földön, gyorsan támad a vírus
Bár kit elérhet a baj, jó, ha meg óvja magát
Bárhol is éljünk, könnyen fertőz. Fő a vigyázat!
Sok a mutáns, ami még, könnyen átalakul
Tartsunk távolságot, kell használni a maszkot
Kórház főkapunál, áll, aki várja sorát
Messzire száll el az éjjel. Indul a reggeli műszak
Kórterem ágyán még, éjjeli lámpás ég
Izzadt párnák, lázas mellkas, suttog a sóhaj
Vasszekrény tetején, áll egy csorba pohár
Pár ember még alszik, s van néhány aki olvas
Némelyik ágyon már, ott van az új takaró
Platán fákon ringnak az ágak, körben, a parkban
békés, csendes a park. Tudjuk e közben, hogy
Tombol a járvány, pusztít a bolygón. Győzni nekünk kell!!
Reszket a vírus ezért, s joggal félti magát
Folyjon az oltás, bővül a vakcina, nő a hatása
Fárad a nővér és, mégis hajtja magát
Tudja a dolgát, végzi a munkát, nagy türelemmel
Lassan múlik a nap, sürget a tennivaló
Várjuk azt az időt, hogy végleg szűnjön a járvány
Elszomorít az a tény, túl sok lett a halott.