Bárdos Edit: (M)ámor
2021.04.12
Kételyek közt őrlődő létemben
Mellém sodort a süllyedő élted,
Mélyre hatolva hozzám szegezett,
Fogantatásában végítélet.
Elvesztem léted mozdulatában
Egy tétova feszület szívemen,
Halk lényedben magamra találtam,
Néma kábulat lebben lelkemen.
Fájdalomba görbülő szenvedély,
Kérész-násztánc való árnyékában,
Ajkamon ül mosolyt a részegség,
Csendes révedés a félhomályban.
Csillag vagyok életed zugában
Mély, fölfoghatatlan, izzó világ.
Szomjúhozunk néma hallgatásban,
S elhalok Benned, mint tiszavirág.