Bokrétás András: Nyári délután
2021.08.25
A kikötő körül ólálkodom.
Kedves kis park, vitorlások, indul a hajó.
A móló előterében sárga murva nyikorog a
sétálók lábai alatt. Hogy elkékítették rovarirtó-szerrel a park növényeit!
Nézelődöm.
Jön a révkapitány.Morózus, öreg.
Viszi a horgászbotjait.Itt van jobbra a
horgászpáholya. Innom kéne egy feketét.
Belépek a cukrászdába,
megváltom a blokkot és átadom a gépkezelő kislánynak.Szép, fekete lány.
Felkapom a fejem!Hatalmas pók, egy
szépművű bagleni bizsu van a melle felett.
Az aranyos nyolcívű láb
belemarkol a testébe.Irigylem a bizsut! Pók! - mondom
önfeledten.
Tetszik? - kérdezi.Nagyon! S mivel a gép körül nagy
a forgalom, kávémmal odébb állok s a fal mellett hörpölgetve tovább irigykedem a
pókra.
Most éppen három fiatalember áll a pult
előtt.
Az egyik mond valamit a
lánynak.
Gyöngyöző nevetés jön a gép mögül.
Vékony, üde hang!
Szinte röppen!
Ezüst! Vékony ezüst szál!
Pókfonál! - gondolom. Folyik tovább a diskurzus. S megint a lány hangját hallom: hahhahhhaha, hahhahhaha! Igen! Vékony, ezüst szál!
Készül a háló!
Gyöngyöző nevetés jön a gép mögül.
Vékony, üde hang!
Szinte röppen!
Ezüst! Vékony ezüst szál!
Pókfonál! - gondolom. Folyik tovább a diskurzus. S megint a lány hangját hallom: hahhahhhaha, hahhahhaha! Igen! Vékony, ezüst szál!
Készül a háló!
Csak más mértan szerint!