Császár József: Mormota
2021.09.13
Fent,
a magashegyen lakik a mormota,
a szép hosszú telet ő végigaludta.
Tavasz
van, tavasz van, a gyomra azt jelzi,
épp itt az ideje étel után nézni.
Mormota
mama morcos, mogorván morog,
az eszed mindig a hasad körül forog.
Hisz
alig aludtál vagy hat-hét hónapot,
előtte megettél jónéhány falatot.
De a
kis mormota csak tovább nyavalyog:
anya, az éhségtől a szemem is kopog.
Tápászkodj
fel lelkem, és ki a szabadba,
terem már a friss fű ott, a hegyoldalba'.
Ki
is ment, és evett négy-öt hónapon át,
naponta többször is kitömte a gyomrát.
Szép
kövérre hízott, pocakot eresztett,
unszolta az anyja, így mindent megevett.
Egyél
fiam, egyél, közeleg a hideg,
kinek zsírja kevés, az bizony didereg.
Beköszöntött
a tél, rendben elvackoltak,
és az új tavaszig nagyot szundítottak.