Cserepka István: Egy nap egy élet
2021.08.28
Hajnalban amikor a nap felkel,
lelkeket varázsol el a reggel,
vörös, sárga izzó a szép kelet,
megcsodálhatod az égi jelet.
Fényes nap szülte csillogó színek,
elbűvölnek minden földi szívet,
mikor perzselő lávákat kivet,
akkor meglátod az égi jelet.
Napfényben úszik két piciny lába,
bandukol, szalad az iskolába,
elindul büszkén a nagyvilágba,
bátran megy a jelek irányába.
Délidőben a nap magasan jár,
a tűzgolyó pulzáló táncot jár,
a sok kiszáradt kút felhőkre vár,
az élet teremtője jelre vár.
Gyülekeznek a sötét fellegek,
elcsitulnak a forró napszelek,
látják az angyalok és emberek,
esőt hoznak a megváltó kezek.
Dolgozik forrongó napsütésben,
éjjel is, hogy családja megéljen,
esőben, fagyban, sárban serényen,
fáradt, de ő megy Isten nevében.
Nyugaton pihen már a napgolyó,
fényvarázsban lebeg a földgolyó,
csillognak óceánok, s nagyfolyók,
jelüket küldik kis és nagybolygók.
A napkorong most büszkén megpihen,
sugarait ő küldi szüntelen,
még árasztja melegét szelíden,
fényét vesztve lebukik hirtelen.
Gyakran szürkületben görnyedt teste,
sok csatában dobogott a szíve,
nyugalmat hozott neki az este,
örökké él az égő nap lelke.