Czető László: Nyomot hagyhatok
2021.07.05
Megszületett
hát egy szép nyári napon,
Kis arcán ott volt a mosollyal telt nyugalom.
Egy pillanat múlva már mászik és totyog,
Kezével homokot szorít, mi dús hajába potyog.
Mássza a földet, s dagasztja a sarat,
Nini, ott egy cipő, -"hát ez benne maradt"
Megtalálja később is, jó lesz most a nélkül,
Csupasz lábbal tocsog bele, míg csak el nem szédül.
Ott egy pici és mellette négy nagyobb,
Szinte meg is szólal: "Én a lábnyomod vagyok"
Arcára mosoly ül ki, örül neki nagyon,
Mosolyogva gondol bele: megmarad-e vajon.
Ha nem marad meg, tocsog majd másikat,
"Merre van még sár?"- kérdez meg bácsikat.
Az emberek fejüket rázva, hol meg nagy nevetve,
Mondják el a titkos helyet, hogy kedvét ne szegje.
Felnőtt a kis ember, most már nem tapos sarat,
Lábnyoma helyett csak gondolat, mi megmarad.
A gondolat mi hajtja, amíg még itt vagyok.
Hogy emberek lelkében nyomot hagyhatok.