Dr. Tátrai Miklós: Tivadar titka

      Izabella asszony lassú mozdulatokkal kavargatta kávéját, mintha megfontoltan tenne minden mozdulatot, pedig egészen más volt a helyzet. Maga elé nézett, de valójában sem kávéját, sem elkeseredett lányát nem látta. Gondolatai a múltban jártak, emlékek kavarogtak fejében, amelyeket nem akart megosztani Emesével. Pontosan tudta, hogy lánya miről beszél, azt is, milyen érzések gyötörhetik, azonban nem akarta a bölcs anya szerepét felvállalni. Úgy érezte, ezt semmi sem indokolná, hiszen a házastársi hűség bonyolult útvesztőiben ő is eltévedt néhányszor. Volt, amikor férje titkos viszonya veszélyeztette házasságukat, máskor ő engedett a csábításnak, és olykor ok nélkül vádolták egymást Konráddal. Valahogy mindig sikerült megoldást találniuk, megbocsátottak egymásnak, vagy csak úgy tettek, de mindenre jó receptet nem tudott javasolni.

Izabellát váratlanul érte lánya kiborulása. Nem tudta, hogy csaknem három hónapja rágja lelkét a probléma. Eddig hallgatott róla, de már nem tudta magában tartani gyanakvását.

- Megcsal, biztosan van valakije, hidd már el anya! - panaszkodott Emese.

- Lehet, hogy tévedsz kislányom. A mi életünkben is volt olyan, amikor alaptalanul megvádoltam apádat, mert minden ellene szólt! - próbálta enyhíteni a feszült légkört az anya, és hallgatott arról, amikor nem ok nélkül gyanakodott.

- Legalább kétszer nem aludt otthon. Egészen biztos vagyok benne. Először május tizedikén. Amikor kétnapos vidéki munkámból haza mentem és beléptem a hálószobába olyan furcsa érzésem támadt.

- Csak nem idegen illatot éreztél?

- Nem! Az ágyat néztem. Ugyanolyan szépen volt beágyazva, ahogy én szoktam, ahogy én hagytam ott. Emlékszel, már nagylány voltam és egyszer panaszkodtam apára, hogy milyen hányaveti módon ágyaz, ha beágyaz egyáltalán. Emlékszel mit mondtál?

- Igen, pontosan! Azt mondtam, hogy ezt egy férfitől sose várd el, ez nekünk nőknek a feladatunk!

- Valóban ezt mondtad, és én jól megjegyeztem. Sosem szóltam érte Tivadarnak, pedig sokszor lett volna rá okom. És akkor egyszer csak, pont amikor nem vagyok otthon, olyan szépen megcsinálja az ágyat, ahogy én szoktam? Ugyan már, meg sem bontotta!

- Jó, lehet! Elaludhatott a fotelben TV nézés közben, átkártyázhatták az éjszakát a barátokkal. Nem biztos, hogy nőnél volt! Rákérdeztél?

- Nem, nem mertem. Amúgy kedves volt, nem éreztem, nem láttam rajta semmi változást, semmi furcsát.

- Na látod!

- Persze a gyanú azért ott motoszkált bennem, és a kérdés is: miért nem mondta el? Amikor júniusban újra el kellett mennem a munkám miatt két napra, csapdákat állítottam. Teljesen kiürítettem tusfürdőjét, hogy lássam vesz-e elő másikat. Nem tette. Ugyanazt az üres flakont találtam.

- Ugyan már Emese, ne gondolj mindjárt a legrosszabbra. Miért ne feküdt volna le egyszer mosakodás nélkül? - vágott lánya szavába türelmetlenül Izabella, aki jobban szeretett volna unokát, mint egy válási hercehurcát.

- Mert nem szokott! És ez nem minden. Gyenge férccel, két öltéssel összefűztem a pizsama nadrágja egyik szárát, olyan színű cérnával, mint a pizsama. Amikor másnap megnéztem, ugyanúgy volt, pedig kibomlott volna, ha felveszi. Nem vette fel, és az ágy is szépen volt beágyazva!

- Akkor sem kérdeztél rá?

- Nem, mert ismerem annyira, hogy valamivel kivágta volna magát a csávából, és még ő lett volna megsértődve amiért gyanúsítom. Nem tudom mit csináljak, ez olyan őrjítő helyzet!

- Az attól függ, hogy mit akarsz! Kidobni, vagy visszahódítani? Meg tudsz-e bocsátani, vagy nem? Már ha egyáltalán van mit? - bizonytalanodott el Izabella - Nem akarlak befolyásolni, de ha arra gondolok, ami a lánybúcsúdon történt, akkor azért ...- harapta el a mondat végét az asszony, mert nem akart sebeket felszakítani.

- Ezt nem kellett volna anya! Persze igazad van, de hagyjuk ezt! Legszívesebben jól megleckéztetném, hogy még ő könyörögjön!

- Nekem erre van egy ötletem! Elég durva, de hatásos. Egyszer már bevált, igaz, egy kissé más szituációban. Mikor mennél legközelebb több napos programra?

- Huszonhatodikán Pozsonyba, ráadásul hétvégén. Így alakult.

- Jó, akkor van időd átgondolni.

- Mit kellene átgondolnom anya?

- Amit most elmesélek neked! Egy barátnőmmel történ ez a különös eset, mondta olyan hangsúllyal, hogy gyanakodni lehetett, saját magáról beszél. Nem éltek rosszul a férjével, nem nagyon veszekedtek, csak annyit, ami azért előfordul több évtizedes házasság alatt. A mi szempontunkból most teljesen mindegy, hogyan értelmezték, vagy tartották a házastársi hűséget az évek során, a lényeg az, hogy az asszony egyszer csak komoly veszélyt érzett. Ötvenegy éves férje belehabarodott huszonnégy évvel fiatalabb kolléganőjébe. Több volt az, mint kapuzárás előtti pánik, úgy tűnt: szerelem. Csinos nő volt a vetélytárs, kétségbe ejtő helyzet alakult ki. Némi reményt adott, hogy a románc elején tartottak, mindenki előtt titkolni igyekeztek. Persze mi marad titokban egy munkahelyen az irigy kollégák, kolléganők előtt? A már egyébként is gyanakvó asszonyt figyelmeztette egy "jóakarója" a kibontakozó kapcsolatra. A nő úgy tett, mintha nem tudna semmiről, közben egyfolytában zakatolt az agya, hogyan tudná a férjét visszahódítani, vagy kiábrándítani egymásból a szerelmeseket. Ez utóbbi megoldást választotta. Gyógyszerész barátnőjével ravasz tervet eszeltek ki. Fáradtságról, levertségről panaszkodott, és javasolta férjének, hogy szedjenek immunerősítő, serkentő vitaminokat. A férfi örömmel fogadta az ötletet, hiszen neki más okokból volt szüksége szervezete erősítésére. Másfél hét múlva a feleség bejelentette, hogy hétvégén meglátogatja vidéken elő szüleit. Szombaton délelőtt elutazik hozzájuk és csak vasárnap este jön haza. Maradj itthon, rád fér a pihenés - mondta férjének -, aki egy cseppet sem tiltakozott, valószínű azonnal tervezgetni kezdett egy titkos találkozót. Szombaton az asszony mindent úgy tett, ahogy szokott, azaz majdnem. A vitaminokat, azokhoz nagyon hasonló olyan hashajtókra cserélte, amelyekről gyógyszerész barátnője azt állította, az esti órákban kezdenek majd hatni, de akkor viszont nagyon.

- Hú anya! Kezdem sejteni a történet végét. Ez tényleg elég durva!

- Valóban az! Az én barátnőm már vasárnap korán reggel hazament. Kíváncsi volt a hatásra. Nem kellett csalódnia! A párját kétségbeesett állapotban találta otthon, és akkor jött a gondoskodó feleség szerepe. Diéta, ápolás, sajnálkozás, és a "mi történt veled drágám?" ártatlan kérdés feltétele. A férj kénytelen volt bevallani, hogy délután elment otthonról. Azt mondta, Ervin barátjánál volt, ahol olyan hasmenés jött rá, hogy egyfolytában a mellékhelyiségben ült, taxival kellett haza jönnie, és egész úton rettegett, nehogy szégyenben maradjon. Ervinről tudni lehetett, hogy férjének bármikor, bármilyen alibit igazol, ezért felesleges lett volna megkérdezni. A rá történt hivatkozás felért egy beismerő vallomással. Nagyon valószínű, hogy a hasmenés a szerelmi légyottkor történt, nyilván tönkre is tette a kapcsolatot. A fiatal hölgy kiábrándulhatott a férfiből, vagy ő szégyellte a történteket, ezt nem tudni, de az biztos, hogy a kapcsolat megszakadt.

- Anya! Én ilyet nem csinálok! Tivi egyébként sem szed semmit. Nagyon jó formában van, talán túl jóban is.

- Megértelek, de egyelőre nincs más ötletem.

Emese napokon át töprengett, azután döntött. Nem utazik el Pozsonyba, de ezt nem mondja meg Tivadarnak. Késő este hazamegy. Ha férjét otthon találja, akkor majd kitalál valamit, amiért elmaradt a program. Ha nem lesz otthon, és éjszakára is távol lesz, akkor reggel egyértelműen neki szegezi a kérdést. Nem hagyja mellébeszélni. Eltervezete mit fog mondani, milyen válaszra hogyan reagál. Egyszer-kétszer lejátszotta magában a jelenetet, úgy érezte minden változatra felkészült. Éppen ezért nagy meglepetés érte az elutazása előtti napon. Vacsora előtt Tivadar - aki egész délután feltűnően komoly volt - azt mondta: szeretne valami fontosat megbeszélni vele. Erre nem számított, megdöbbent és ideges lett.

- Hallgatlak! - mondta zavartan, és gyomra gombócba ugrott.

- Nem is tudom, hogyan kezdjem, nem fogsz neki örülni!

- Mindegy, legyünk túl rajta! Egyébként is tudom mit akarsz mondani, csak tőled akarom hallani!

- Tudod? Honnan tudod?

- Ne nézzél hülyének! Láttam amikor nem aludtál itthon. Ne is próbáld tagadni, az ágy kétszer is érintetlen volt, amikor én két napot vidéken dolgoztam.

- Szóval ebből jöttél rá! Látod erre nem gondoltam. Arra vigyáztam, hogy ne hozzak haza gyanús nyomokat, de hogy az buktasson le, hogy itthon nem hagyok nyomokat magam után...

- Hagyjuk ezt, térj a lényegre! Mióta tart?

- Hát, hogyan is mondjam? Gondolatban már talán egy éve, de konkrétan május óta, amikor elutaztál. Akkor volt az első alkalom.

- Ez remek! Hogyan tudtál azután ugyanúgy mellém bújni, átölelni?

- Könnyen, igyekeztem minél kedvesebb lenni hozzád.

- Nem is tudom mit mondjak erre? Meg vagyok döbbenve! - szipogott Emese, és már nem tudta visszatartani könnyeit. A jól kigondolt szerep romokban hevert.

- Nem gondoltam, hogy ennyire bánt. Akkor inkább, lemondok róla!

- Lemondasz? Azt hiszed ez ilyen egyszerű?

- Persze, legfeljebb nem kapom vissza a pénzem.

- Hát még pénzt is adtál?

- Igen, be kellett fizetni az előleget, különben nem regisztrálnak.

- Miről beszélsz te szerencsétlen?

- Hogyhogy miről? A vadásztanfolyamról, amire befizettem. Tudtam, hogy nem fogsz örülni, de erre azért nem számítottam.

- Vadásztanfolyam? - nézett nagyot Emese, és már semmit nem értett.

- Az hát! Azt mondtad tudod, akkor most miért vagy megdöbbenve? Májusban és júniusban, amikor nem voltál itthon, Géza elhívott vadászni, és akkor döntöttem el: én is vadász leszek! Csak azt nem tudtam, hogyan mondjam el neked, mert ismerlek! Szereted az állatokat, biztosan nem értenél egyet velem, és nem örülnél, ha gyakrabban lennék távol. Húztam az időt, de már látom nem kellett volna.

- Na várjál! Te vadászni voltál azon a két napon, amikor én nem voltam itthon?

- Igen, de csak kísérő voltam. Géza adott ruhát, távcsövet, hátizsákot. Kényelmes vadászházban aludtunk a Mátrában. Akkor még arra gondoltam, neked is tetszene, és egyszer-egyszer eljönnél velem. Persze most már másként látom!

- Na, ide figyelj te nagyokos! - törölgette könnyeit Emese, de már mosolygott örömében - Ezt nagyon rosszul látod! Menj el a tanfolyamra, végezd el, és ígérem elmegyek veled abba a vadászházba.