Fábián Krisztina: Rajzok

Ez a reggel is olyan volt, mint a többi. Öltözködés és reggeli után elindultam az iskolába. Szerencsére nincs túl messze, talán negyed óra gyalog. Eddig ez az iskola van legközelebb a házunkhoz. Ahol ezelőtt laktunk, ott iskolabusz járt, előtte meg kerékpárral közlekedtem. Negyedikes vagyok, és ez a harmadik suli, aminek a padjait koptatom. Gyakran költözünk, ugyanis anya szerint eddig egyik munkahelyen sem becsülték meg, és addig megyünk, míg meg nem találjuk azt a helyet, ahol anyagilag is elismerik a munkáját. Erre szükség is van, mert apa nem dolgozik jó ideje, ami, szerintem, rossz érzés neki. Anya szerint nincs ezzel baj, legalább van, aki hazavárjon engem az iskolából. Meg azért sem baj, mert így nincs esélye a sok gátlástalan nőnek, hogy szemet vessen apára egy munkahelyen. Bár apa ilyenkor csak zavartan mosolyog, úgy érzem, nem esnek jól neki anya szavai.

Az iskolában jó. Barátom nincs, amit már megszoktam. Gyakran költözünk s mire már megismerném az osztálytársaimat, odébb is állunk. A padban Gyuri ül mellettem, aki nagyon szeret enni, és rendkívül okos. Azt mondja, rengeteget olvas és a tévében sok tudományos műsort néz, elsősorban űrrepüléssel kapcsolatosakat. Elárulta a tervét is. Azt találta ki, hogy később egyetemen fog majd tanulni, amivel akkora tudásra tesz szert, hogy a NASA-nál kapkodnak majd érte. Rengeteg pénzt keres majd, és az anyukájának vásárol egy hatalmas házat. Na, meg magának is, és a két ház közé épít majd egy átjárót, hogy közvetlenül átlátogathassanak egymáshoz. Nekem még nincsenek ilyen klassz terveim.

Gyurival szeretek beszélgetni az iskolában, és hazafelé menet is. Eleinte többször megkérdezte, átjöhet-e hozzánk, de én nem akartam. Utána meghívott magukhoz, bár szabadkozott, hogy nincs külön szobája, de én nem mentem. Nem szerettem volna, hogy az anyukája kérdezgessen mindenféléről, mert anyu szerint eléggé magamnak való gyerek vagyok. Meg még mást is szokott mondani rólam anya, de csak akkor, ha valami rosszat csinálok, és emiatt dühös rám. Gyurinak van egy nagymamája is, aki gyakran jár hozzájuk, és mindig visz nekik süteményt, amiből aztán az iskolában Gyuri engem is megkínál. Jó lenne nekem is egy nagymama, amit egyszer említettem is anyunak, ami miatt azonban iszonyatosan mérges lett, és kijelentette, hogy van, de ha rajta múlik, sosem ismerem meg. Úgy érzem, anya valamiért rettenetesen haragszik a nagymamámra.

Az osztályfőnökünk Juli néni, aki nagyon jóindulatú és kedves. Tegnapelőtt megtudtuk, hogy az egyik osztálytársunknak, Évinek meghalt a mamája. A szeretett személy elvesztése miatt nagyon kiborult, és most pszichológushoz jár. Juli néni azt kérte tőlünk, hogy legyünk tapintatosak Évivel. Én tapintatos vagyok vele, de arra igazán kíváncsi lettem, hogy a pszichológus hogyan tud Évi lelkiállapotán javítani. Arra gondoltam, hogy a legjobb az lesz, ha megkérdezem erről Juli nénit, ezért meg akartam várni órák után. Mivel azonban a várakozás miatt nem értem haza időben, anyáék értem jöttek kocsival, amitől először kicsit megijedtem, de aztán elmentünk fagyizni.

Két hete kirándult az osztályunk, ahová felnőttek is mehettek. Mondtam a szüleimnek, hogy nem haragszom, ha nem tudnak eljönni, hiszen nagyfiú vagyok már, de anyu ragaszkodott hozzá, hogy menjünk mindhárman. Együtt voltunk egész nap és jól éreztük magunkat, sokat nevettünk. Az osztályfőnök azt mondta, jó érzés látni, hogy ilyen nagy szeretetben élő családok is léteznek.

Tegnap Juli néni egy vicces feladatot talált ki osztályfőnöki órára, mégpedig azt, hogy mindenki rajzolja le a padszomszédját olyannak, amilyennek látja. Gyurit úgy rajzoltam le, ahogy ül egy öblös fotelben, előtte rengeteg könyv, némelyik a NASA-ról szól, a szoba túlsó felében pedig egy hatalmas tévé áll, amiben az űrrepülésről szóló műsor folyik. Amikor Juli néni megkért, mondjam is el, mit rajzoltam, lelkesen elmeséltem. Gyuri azt mondta, hogy nagyon tetszik neki a rajzom, és remekül bemutattam őt a többieknek az alkotásommal.

Gyuri rajza rólam úgy alakult, hogy először kanyarított egy nagy, rózsaszín kört, amiben ott van anya, apa meg én, és egymás kezét fogjuk. A mellénk rajzolt hegyekről látszik, hogy éppen kirándulunk, miközben egyikőnk viccet mesélhet, mert mindhárman mosolygunk. A padtársam elmondta, hogy nagyon irigyel, mert ő csak az anyukájával él. Úgy látja, hogy nekem egy boldogság-rózsaszín buborékban élő családom van. Amikor Juli néni megkérdezte, én is így látom-e, csak mereven leszegtem a fejemet és hallgattam, mert igazából nem tudtam mit mondani, de Gyurinak ez rosszul eshetett, mert nagyon mérges lett, és kijelentette, hogy mindent elrontok.

Iskola után egyedül indultam haza, mert Gyuri még mindig dühös volt rám. Ez szomorúvá tett. Hazaérve láttam, hogy anyu kocsija már a bejárón állt, és az udvaron hallottam, ahogy odabentről ordított kifelé a csönd. Próbáltam láthatatlanul bejutni a házba, de nem jártam sikerrel, mert anyu egyből kiszúrta, hogy hazaértem, de szerencsére csak annyit vetett oda, hogy azonnal menjek a szobámba. Láttam rajta, hogy mással van elfoglalva. Tudtam, hogy megint az van, ezért beszaladtam a szobámba, és az ágyamba bújtam. A takarót a fejem tetejéig húztam. Még mielőtt a tenyereimet a fülemre szoríthattam volna, hallottam a hangokat, amiket nem szerettem. Kiabálás, tompa puffanások, csattanások. A melegség, amit a végigcsurgó vizelet okozott, a nadrágom egyre nagyobb területét borította el. Szégyelltem magam. Kissé lazítottam tenyerem szorításán, amikor egy hatalmas üvöltés tört be a szobámba, majd rá egy pillanattal később csapzott hajjal anya vágta ki a gyerekszoba ajtaját. Óvatosan lestem ki rejtekem mögül. Anya zavarodottan, a küszöb előtt lecövekelve azt ismételgette, hogy baleset volt. Vívódtam, meg merjek-e mozdulni, de végül kimerészkedtem az ágyból. Átázott nadrágom alsótestemre tapadt, kezem remegett a nemrég engedett szorítás miatt. Anya mellett elosonva, a folyosóról a nyitott ajtón át a hálószobába bámultam. A padlón apa feküdt mozdulatlanul, feje körül egyre nagyobb teret követelő vértócsa fénylett. Eddig csak ígérgette anya, hogy egyszer végezni fog apával, mialatt ütötte-verte a tettlegességet éveken át szótlanul tűrő férfit. Tényleg megtette. Most már nekem is csak anyukám van. Mit fog ehhez szólni Juli néni? És Gyuri... azt fogja mondani, hogy ezt is én rontottam el.... hogy miattam pukkant szét a rózsaszínű buborék.