Fülöp Péter László: Karácsonyfa
2021.05.31
Ácsorog, nem tudja, mint
mondjon,
Hallgat, a híreket várja,
Talán meg is kapja,
De véleményét megtartja magának.
Meg a kies szobának, ahol áll.
Kitartó, sohasem mosolyog,
Díszesen, feszengve töri az aktuális állapotot.
Egyszer csak észre veszi a Karácsonyt,
A sürgés-forgást, az arctalan világot.
A füstöt a gyertyából, a csillagot
Az egyik ágáról, tündöklik.
Ja, hogy ez a karácsony,
Rángatózik magától.
Valamit még is hiányol.
Talán a keresztény tüzet,
Az édesanyját, vagy a gyártóját?
Egyiket sem ismeri,
Szerintem így a legjobb neki,
A hit is oly távoli,
A levegő eléri, de nem kéri.
A védelem sem kell neki.
Inkább az igazat szereti,
Nem azt, aki naponta elégeti,
Előtte kéri, ragyogj még egy kicsit,
Fa okos, tudja, ki mit akar,
Emlékszik a múltra, látja jövőt,
Túl lát a falakon és a határokon,
Látja a világ süllyedő hajóját.
Lát engem és magát a tükörben,
A lelkem ünneplőben,
Feldíszítve vár rám,
Nyújtja kezét,
Adom neki,
Nekem,
Én?