Gyólay Karolina: Nem írok verset
2021.05.05
Szavaim hozzád nem papírra vetem,
engedem a kavargó szellő vigye el,
pitypang magjai repülnek a messzeségbe,
szívem dobbanását súgják füledbe.
Nem, nem írok most tintával verset,
hisz betűi elhalványulnának örökre,
megsárgult papíron ne olvassa más őket,
titokban lelkem szól csak a te lelkedhez.
Halld meg a sóhajom és a kacagást,
láthatatlan gyöngy-szál köt már hozzád,
minden gyöngy egy vallomás neked,
tudom, hogy te szó nélkül is érted versemet.