Harmatos Mária: Szerelem

Én nem tudom, mi a szerelem,
De fáj nagyon,
Amikor a világ tőlem egy egész napra elrabol,
S látom, ahogy beülsz az autódba,
A megvillanó féklámpád pirosát,
Ahogy kihajtasz az útra.
Nálam hagytad a szemüveged,
S visszaszaladsz látni engem egy percre,
Elnézed nekem,
Hogy a kerítés rácsa felett
Csókot koldulok,
S kócos hajam csiklandozza az orrod.
Ölelésedbe bújva hallgatom a hajnal
Tétova hangjait, valahol milliónyi madár csicsereg,
Én pedig a kád szélén ülve már megint verset írok neked.