Horák Andrea Kankalin: A köd mögött
2021.07.15
Sikít az őszi szél kopott vonója,
avarra sírja bánatát az Isten -
esőt szitál, s megannyi könnye volna,
hogy enyhet árva koldusokra hintsen,
de
jő a tél, szakadt ruhákra dermed,
szegények álmait fagyasztja dalba,
sehol kenyér, meleg, hiába tervek,
vacognak éhesen -, kevés hatalma;
tavaszra testük is soványra sorvad,
erő alig marad, szemernyi élet,
a nyár se hoz vigaszt, talán fasor, pad -
gyalázatos, hogy ennyi sors enyészhet;
az
ősz üzent, s a szívbe költözött,
találd meg őket ott, a köd mögött.