K. B. Kitty: Hálavirágok
2021.09.16
Volt olyan idő, mikor nem hittem el,
hogy valami egyszer majd úgy felemel,
hogy eljön a nap, amikor emelem fejemet
és a hálavirág betemet.
Amiből majd szórok is épp
annyit egy nap, ami neked elég,
hogy megáldd az időt, ami ott megállt,
s ha te nem hitted volna, hogy egyszer megáll,
nem láttad volna, hogy az ébrenlét
lehet még ilyen gyönyörűszép.
És eljön a nap, mikor még annyi marad,
amiből köréd fonom virágkaromat,
hogy megáldd az időt, ami ott megállt,
s te mondasz a bánatnak egy örök megálljt,
mert meglátod, hogy az álom-szőtte ébrenlét
lehet, lehet még ilyen gyönyörűszép.
Ugye eljött az idő, s már érzed a karom
virágillatát akkor is, amikor nem akarom,
hogy mindent érts, mert ha mindent értesz,
már nem biztos, hogy akkor is féltesz,
ezért legyen elég, hogy az az este is szép lesz,
amikor lesz olyan, amit még nem értesz?!
Itt van az idő, amikor már elhiszed,
hogy a hálavirágom téged már úgy betemet,
hogy észreveszed,neked is nyílt oly kikelet,
hogy ez már igazi napkelet?