Kalocsa Zsuzsa: Ajándék gyermek

Tünde a kórház folyosóján várakozott, amíg húga a vizsgálóban volt. Izgatottan sétált, várta, hogy vége legyen a vizsgálatoknak.

Sára boldogan ölelte át nővérét, örömmel újságolta, megindítják nála a szülést.

- Miért? - tette fel a kérdést Tünde.

- Azt nem mondta az orvos. Gyengének érezte a pulzusomat és a baba szívhangját, a vérnyomásom alacsony volt, azt hangosan megjegyezte. Olyan nagyszerű lesz, ma túl leszek, megszülöm a gyönyörű kislányunkat. Adéle lesz a neve, Ákosnak biztosan fog tetszeni. Beleszerettem az Adéle szerepébe, tudod a Denevér darabból. Milyen jól hangzik, - Vida Adéle.

- Igen, nagyon szép név - válaszolt Tünde.

Képzeld, írt Ákos és kérte, hogy július hónapban látogassam meg Rómában, a szülei megveszik a repülőjegyet és együtt utazunk vissza, - haza, a mi drága kislányunkhoz.

Tünde mélyen hallgatott, látta húga milyen sápadt és izgatott. Átölelték egymást.

- Sára súgva kérte nővérét "szoríts értem", rossz érzés lett úrrá rajtam, a veszélyt jelző álmom kísért, nem megy ki a fejemből. Ákost és a szüleit, légy szíves értesítsd, ha a baba megszületett. Tud mindenről Mariann! A nővér és az orvos közeledett feléjük, így több információt nem tudott közölni már.

- Nos, mehetünk művésznő? - kérdezte jókedvűen az orvosa, Szilágyi doktor.

- Igen, felkészültem doktor úr!

Tünde a társalgóban várakozott. Nem értette húga milyen veszélyt jelző álomról beszélt,

és miféle rossz érzés keríthette hatalmába? Semmi rossz érzésekről, álomról nem beszélt eddig a húgom. Amint tűnődött, azt vette észre, hogy a nővérek és az orvosok egymásután mennek be a szülőszobába. Szíve egyre hevesebben vert, homloka verejtékezni kezdett. Rosszat sejtett. Majd elhessegette magától a rossz érzéseket. Nem lehet a húgomnak és a babának semmi baja! Istenem segítsd meg őket! Drága anyám nézz le a "hajasbabádra"! - mindig így hívtad mikor még kicsi volt, ne hagyd most magára! Közelebb ment és kisbaba sírást hallott, boldog volt. Tudtam, hogy sikerül, ügyes az én húgom.

Visszament a társalgóba és leült. Nyugodtan üldögélt, várta, hogy nővér vagy orvos jöjjön, akivel beszélhet. Közben magára volt dühös, az járt a fejében - nem voltam mellette, nem vigyáztam rá, pedig megígértem. Drága édesanyám bocsásd meg ezt nekem. Kérlek vigyázz rájuk!

Félóra múlva kilépett egy orvos. Tünde odaszaladt, hogy megkérdezze, megszült-e a húga?

- Ön kicsoda, hogy érdeklődik? - tette fel a kérdést a szülőszobából kilépő orvos.

- Elnézést, Kila Tünde vagyok, Sára nővére.

- Értem, Novák doktor vagyok. Nos, hölgyem én nem tudok többet mondani, a kislány megszületett és egészséges. A többit a kezelőorvosa, Szilágyi doktor majd elmondja.

Tünde örült, hogy megszületett a kis Adéle, ugyanakkor türelmetlenül várta a kezelőorvost, hogy tőle többet tudjon meg. Érthetetlen volt számára, miért ez a titkolózás. Ó, csak már jönne Szilágyi doktor! Reszketett a bizonytalanságtól. Az órájára pillantott és számolta, már két órája, hogy megszült a húgom és még nem jött ki az orvosa, - vagy talán nem vettem észre? Bizonytalan volt, ezért odament a nővérpulthoz és érdeklődött Szilágyi doktor után.

- Hölgyem, még nem jött ki a szülőszobából - válaszolta a nővér.

Amint ment visszafele, épp akkor lépett ki az orvosi szobából Szilágyi doktor, Tünde azonnal rákérdezett - mi van a húgommal és a kisbabával?

Egészséges és gyönyörű gyermekkel "ajándékozta" meg a húga. Sajnos az anyukát nem tudtuk megmenteni, szívelégtelenség lépett fel. Egy veleszületett szívbetegség, ami a terhessége alatt még súlyosabbá vált. A szülés során annyira legyengült, hogy a császármetszés szóba sem jöhetett, mivel altatni sem lehetett. Megtettünk mindent, egy órán át küzdöttünk érte. Nagyon sajnálom és fogadja őszinte részvétem.

Azt még el kell mondanom, hogy önre bízta a kislányt és kérte, hogy Adéle legyen a neve. Az apukát Ákost említette, hogy értesítsék, meg Mariannt. Ákos ne adja fel a karrierjét, a kislányuk miatt sem. Kérte, hogy bocsássanak meg neki és valami szörnyű álomról, veszélyről beszélt, amit Ő mindenki előtt eltitkolt. Remélem jól hallottam, mert alig hallható hangon tudta kiejteni a szavakat. Lejegyeztem mindent, ezt a levélkét most átadom Önnek.

Orvosként sem tudom elfelejteni a kedves szavait, nagyszerű lány volt! Még egyszer fogadja őszinte sajnálatom! - fejezte be Szilágyi doktor.

Tünde az utolsó szavakat már nem hallotta, összeesett a hír hallatán. Az orvos és a nővér segítségével a vizsgálóba vitték, hogy egy nyugtató injekciót kapjon.

Tünde még sokáig orvosi felügyeletre szorult húga elvesztése miatt, amiért nagyon sokáig lelkiismeret furdalása volt.

A szeretetéért és a kislányáért nem hagyhatom el magam, - ezeket a szavakat ismételgette magában nap mint nap, hogy erőt gyűjtsön magának.

Ákossal az édesanyja közölte a megrázó hírt, aki azonnal hazautazott Rómából.

Szüleivel együtt utaztak le Bácsalmásra, hogy Tündétől többet tudjanak meg és a kislányt magukkal vigyék Budapestre. Majd Sára kérését olvasván beleegyeztek, hogy Adéle Tündénél maradjon egy ideig.

Ákos magához ölelte a kislányát és szűnni nem akaró zokogása ébresztette fel az alvó

csöppséget, majd hirtelen magához térve mondta versbe szedve legnagyobb fájdalmát:

Adéle

Elment a kedvesem,

szerelme szívemben,

űr maradt lelkemben!

Mosolya mennybe szállt,

nem kacag többé rám,

hiába jő' új tavasz, s nyár!

Vigaszom Te vagy Adéle,

Kedvesemet látom Benned,

életünk értelme,

szép idők emléke, Adéle, Adéle,

szerelmünk gyermeke!

És a kis csöppség, mintha értette volna a szavakat, figyelmesen nézte az Apukáját, majd egy mosollyal megajándékozta.

Tünde gyermekgondozáson egy évig otthon maradt a babával. Elhatározta, hogy Budapesten vásárol egy lakást, így Ákos és a nagyszülők gyakrabban láthatják a kis Adélét. Hamarosan sikerült is a budai várnegyedben, a nagyszülőkhöz közel egy kisebb lakást vásárolnia.

Ákos hangulatára egy ideig még a keserűség nyomta rá a bélyegét. Nem volt kedve semmihez sem. Az idő gyötrelmes lassúsággal haladt, céltalanul lődörgött, időnként ívásra adta a fejét. Csak az adott vigaszt, mikor Adélét meglátogatta.

Tünde kérte, hogy ne hagyja el magát, jusson eszébe Sára üzenete, a kislánya miatt álljon talpra és folytassa fellépéseit. Egyelőre ne menjen külföldre, itt hegyben is van lehetősége a fellépésekre.

Megkezdődtek a tavaszi hangversenyek számos helyen az országban. Egyre több meghívást kapott Ákos. Ismét fellendülésben volt a pályája. A fiatal menedzsere szervezte folyamatosan a fellépéseket.

Az idő haladt, Adéle lassan felcseperedett. Az iskolai eredményeivel jeleskedett. A zenei tehetségét mindkettőtől örökölte, szépségét pedig az édesanyjától.

Ha tehette, az édesapja magával vitte egy-egy alkalommal a fellépésére, ilyenkor vidámság töltötte be a bánatos szívét.

Adéle, az édesanyja naplóját könnyeivel küszködve többször elolvasta, azonban tíz évesen még nem minden szót tudott értelmezni. Azt azonban megértette, hogy az édesanyja mennyire szerethető ember volt, a jóság és a szeretet áradt belőle. Fiatal lányként átélte szülei elvesztését, akaratereje és kitartása átlendítette a nehézségeken. A barátságból szövődött első szerelemre kevéske boldogságot engedélyezett az élet számukra. Az édesanyja naplóját féltett kincsként őrizte, a naplóba leírt emlékek elkísérték élete végéig.

Lelkében és szívében még felnőtt korában is az űr ott tátongott, hogy nem ismerhette az édesanyját. Álmában gyakran látta és hallotta a gyönyörű hangján énekelni.

Ő, maga is, mint énektanár kamatoztatta az édesanyjától örökölt csodálatos hangját, tehetségét.