Kovács Előd: Szerelemvers
2021.07.01
A szerelem tova tűnő érzelem.
Hirtelen vágy. Lényegét nem érthetem.
Hiú ábránd: hol valóság, hol képzelet.
Röpke pillanat: örömteli bájjal
Ragyogja be szívemet.
Szeretettel tölti fel érzékeny lelkemet,
Ízig-vérig áthatja egész lényemet.
Csókot nyom homlokomra
Vallásos áhitattal, fejemet simítja
Tiszta gondolattal. Mennyei boldogsággal
Kecsegtet, derű-nektárt belém csepegtet.
Fent, a fellegekben, napsütötte édenkertben
Önfeledten száll messzi-messzi tájakon,
Túl hegyen, völgyön, dombon, házakon
Át fás rengeteg sűrűjébe. Kies vidék
Közepén eufória bércére hág fel magasan,
Örömszikla-könnyként gurul le alacsonyan.
Mámor tavába csobban, fürdik benne
Szeliden. Lelkem lángra lobban, hűti magát sebesen.
Galambként szárnyra kél, s röpül tova hirtelen