Kristóf Judit: Érzetek
2021.08.06
Felhős úton merengő,
arcon -
lépkedő hangos zajtól szenved
felelős, - vétkes zöld idegen
Holtan ébredt züllött érzelem.
Hajj... silány kétely virgonc rengetege
felkelő nap megújult léte
óriástól duzzadó büszke virtuóz
Légy most az, kit feledve hittem
Kincsem! Szívem oly sercegő tikkadt
verejtéktől átitatott kevert kegyelem
félő - ó, mért képzetek
feles felektől érdes félelem.
Nem hiszem... hát hol a rejtett
rejtekből felbukkanó sóhaj
harcokat megnyerő széles téboly
végzetem már érthetem. Szerelmem!
Bársonyos mosolyod belengi lényem
képtelen képekből fakasztott szemem
ismerem ezt az érzést - régről tán -
ritmusok szabályán keresztezett lelkem.
Óh... én balga, mennyi csoda
keringőt járó boldogsághormonja
olykor elhagylak, olykor megragadlak
káros szenvedélyek nélküli életem, én Életem!
Biztonságod letiporja százezer gondomat
kopott, fáradt levágott ajkamat
hallgatod és kitartott kezekkel
átölellek a végtelen szavak szelével