Kuslits Éva: A múlt muzsikája

Alföld délibábos mámorában

Búzatábla arany csillogásban.

Villámszellő suhan sólyomszárnyon,

Rezdülés a forró rónaságon.

Kacagva jár félőn, egymagában

Kukoricaföldes mesevárban.

Magas jegenyefák hajladoznak,

A bárányfelhőknek bólogatnak.

Az országút kanyargósan halad,

Virradat is lassan tovaszalad.

Az akácfa csábítón integet,

Vonat hangja távoli üzenet.

Pirosló pipacsos gondolában,

Az áhítatos csend bársonyában.

Búsan szól a harangszó dallama,

Szomjazó kút siralmas végszava.

Napraforgók a szél hatalmában,

Az állomás a tér unalmában.

Énekel a falu csalogánya,

Lombos erdő a múlt muzsikája.

Érett cseresznyefa illatában

Házak álomporos hervadásban.

Kis temetőt barna avar lepi,

Egy kőszobor néma emlékei.

Nefelejcs szép virága vigasztal,

Az égbolt meleg napsugarakkal.

A felhőkoszorúk mennyországa

Hulló esőcseppek imádsága.