Lebán Csenge: A nyár csókja
2021.06.24
Jobb
szeretem ezt a csókot, ma mégis másra vágyom,
Múltam édes emlékei feltörtek, mint álom.
Olyan volt ő, mint egy Isten, egész másvilági,
S arról, miről ő mesélt, nem beszélhet bárki.
Csak én fogtam fel, mit is jelent szavainak súlya,
S megláthattam, honnan indul életének útja.
Más nem tudja, más nem érti, csakis én érthetem,
Mert ez az, miért így alakult az én furcsa életem.
Rejtély volt ő, lelke titkát meg kellett fejtenem,
S a tudást, ami benne lakik, talán nem is sejthetem.
Adott nekem lelket, reményt, emlékeket,
Misztikus, de holtig igaz, ősi történetet.
Éjszakánként hosszan ültünk a csillagsátor alatt,
Hajunkon és ruhánkon a hajnali harmat rajt maradt,
S álmodtunk jót, szépet, kedveset, igazat,
Örökké tartó, varázsos, illatos nyarat.