Lengyel Anita: Jeleket küldött az idő
2021.08.27
Örök fényét zendíti felém,
Miként éli zendültelen életét.
Élénk citrus illat veszi át hatalmát,
S veszti ösztönös létem eddigi nyugalmát.
Az idő múlását várja a jelen,
Elhozva a jövőt, ablakom előtt terem.
Sziklákon keresztül nézi a napkeltét,
Míg a múlt lerántja magáról örök leplét.
Duzzadó tenger előtt heverek,
Elidőzve létem moraját látom, s remegek.
Halkan alszik a fény a testeken,
Árnyékunkat összeöleli holdfényes esteken.
Meredten nézzük a zajt a távolban,
Egymást látva értjük meg egy álomban.
Legmélyen hordott eszmék leereszkednek,
Minket a távolából figyelnek, s felemelnek.
Felzendít a kora reggeli kűrt,
Mely elviszi a korabeli űrt.
Elillan előttünk egy kósza gondolat,
Miként létünk egymás nélkül egy magányos fuvallat.
Hidd a szárnyak zendülését,
Élénk piros tollak rendülését.
Ne félj, hisz nincs értelme,
Engedd és eljő önmagad érzelme.