Lornagnes Mars: Jel voltam itt csupán…

Ne keress többé, én innen elmegyek:
holnap talán már máshol ébredek.
Csomagom kész, lassan indulok,
éjjel már másik ágyban álmodok.

Teherként nehezedik rám létnek súlya;
Indulj! Indulj! - minden ezt súgja.
Veszem a cipőm, útra kész vagyok,
egy életet magam mögött hagyok.

Jel voltam, tovább itt nincs helyem,
üres térben önmagam már nem lelem.
Számomra nincs mentség, kegyelem,
sors úton ha itt az idő, indulni kell!

Búcsúzom mindentől, mi körbevett,
falak, háztetők, zeg-zugos szegletek.
Minden itt marad, mit szívből szeretek,
elköszönök csendben: Isten veletek!