Mészáros István (robe): Jelek
2021.05.17
Fekete billentyűk fehér papíron,
fekete jeleket hagynak.
Hosszú fémkarok végén
betűk domborodnak.
Szorgos ujjak billentyűkön táncolnak,
lendülnek a karok, sebesen kopognak.
Papíron a betűlenyomatok alakot öltenek,
ezek összeolvasva értelmet nyernek.
Látszólag az ujjak végzik az írást,
valahonnan mélyről jön az irányítás.
Mélyen a szívből és a lélekből fakad,
sok sok gyönyörű gondolat.
Hol gyönyörű, hol szomorú sorok ezek,
gondolat és érzelem vezeti a kezet.
Bár néha nehéz az írót megérteni,
szabadon lehet sorait értelmezni.
Ez a legszebb az egészben,
az író feszültsége lecseng a versében.
Az olvasó, ki ugyanúgy feszültséggel tele,
a saját érzéseit táplálhatja bele.
Ha az író kész, hátradől nem ritka,
hogy könnyekkel szemében.
Nem könnyű beleszőni a sorokba
amik kavarognak a lelkében.
Az olvasó is behunyja szemét midőn
a végére ért, kicsit még mereng.
Úgy érzi mégis szép az élet,
valami megtisztította odabent.
Bár a neve gépírás, az írás nem gépies.
Az eredmény legyen bár értelmes vagy halandzsa,
ha előtörnek az érzelmek,
mindegy az akár írja vagy olvassa.