Mezei József: Megfutamodás
2021.06.24
Élhettünk
volna együtt.
Ehelyett én, a gyenge, gyáva, petyhüdt,
utolsó korcs alak
szó nélkül elhagytalak.
Űzött valami rettenet,
közben nyugtatott: így lesz jobb neked.
Mások ezt hívják árulásnak,
és az árulónak gödröt ásnak.
Számomra lelkem a gödör,
benne kín és bűntudat felváltva gyötör.
Megkapva hozzá sorsom billogát,
a véget nem érő, fénytelen éjszakát.