Mezei József: Mulandóság
2021.06.24
Elborzaszt
a tudat,
hogy lehet legutolsó
bármely eljövendő pillanat,
és nem leszek többé, pusztán leírt szó.
Önmagamért nem aggaszt a halál,
segítség nélkül is könnyen idetalál.
Hanem mindaz, mit így veszthetek,
tovatűnik, mint szélfútta porszemek.
Odavész a szívemben miattad tomboló vágy,
megannyi érteddobbanás,
és a zsigereimet tőled átjáró bizsergés
sorsa is egy lesz: feledés.
Összeomló elmém legvégső gondolata
gyönyöreink emlékébe kapaszkodva
válik semmivé.
Nincs menekvés. Minden az enyészeté.
De ha igaz, hogy túlél a lélek,
viszlek benne magammal téged.
És ha az élet egyszer újra iderendel,
rád találok majd a régi szerelemmel.