Nagy Ferenc: Tavaszra várva
2021.09.16
A hajnal most ébredezik,
Kezében már a fényecset.
Festi csoda szép színeit,
Díszíteni kell az eget.
Csillagok is hunyorognak.
Készülnek a pihenésre.
Szemeik már lecsukódnak,
Őrzi álmuk csendes béke.
Bizsereg a nyírfa vére.
Szép munka vár rá, kellemes.
Siet fel az ág hegyére,
Ébreszteni a szerelmet.
Alvó kis rügy az ág hegyén,
Mint fiatal leány várja,
Jöjjön egy szép nyírfa legény.
S gyengéden karjába zárja.
Szerelemben egyesülve
Építik a boldog jövőt.
Csemetéik cseperedve
Alkotják a nyírfa erdőt.
A szépséges szerelemnek
Meg kell adni ami illik.
Nélküle a lét csak szenved,
Bánatában ki sem nyílik.
Ő az élet sava, borsa.
Sok emberi szívnek vágya,
Kik érte remegnek sokan,
Az Isten szent adománya.
Várom én is, egyre várom,
Bár már üde tavasz lenne,
De elszáradt koronámon
Nem nő rügy már egy se.