Nagy Noémi: Emlékek
2021.08.27
Amikor nem bírják már kezeid a nehéz
súlyokat,
és lábaiddal nem taposod a fárasztó napokat,
amikor hajad színe barnából őszbe vált,
lelkedet majd emlékeid táplálják.
Körbefonják öregedő szíved,
átölelnek, mint régen kicsiny gyermeked.
Ragaszkodnak hozzád, el ne engedd őket!
Mert egy életen át végig elkísérnek.
Lesz olyan, melyet jó messzire fújnál.
Lesz, melyet örökre megtartanál.
Mindegyiknek megvan szívedben a helye,
titkos kulccsal elzárva, elrejtve.
Volt olyan, mely marcangolt és
szétszedett.
Volt, melytől vérzett a szíved.
Volt, hogy hálót font köréd és rabul ejtett.
Míg egy másik a boldogság szigetére repített.
De mindegyik a tiéd, az élettől kaptad,
az utolsó pillanatodig veled tartanak.
Őrizd, jó szívvel gondolj vissza mindre.
Vigyázz, nehogy elveszítsd őket örökre!