Nagy Noémi: Menj tovább
2021.08.27
Van az úgy, hogy sötét felhők gyűlnek össze feletted,
bármerre mész előlük, folyton csak követnek.
Futsz, menekülsz, hátrahagynád minden kínodat,
de lábaid gyengék, összerogynak,
lelked sem bírja már a súlyokat.
Kiáltani szeretnél, de nincs ki meghallja!
Magad maradtál, úgy érzed, egymagad.
Ostoroz az érzés, vérzik a lelked,
kitörni e béklyóból túl nehéz neked.
Hogy keveredtél ide? Mit keresel itt?
Ahol csak belesüppedsz a semmibe...
Ne engedd, hogy magukkal rántsanak,
ármány, csalfa érzéseid elragadjanak!
Mint egy koloncot húznának téged,
a semmi közepén elengednének.
Zuhannál a szélnél sebesebben,
majd földet érnél, összetörten.
Sose késő felállni, tovább menni,
minden erődet összeszedni.
Szembeszállni az éjszínű gondolatokkal,
fényt varázsolni életedbe egy mozdulattal.
Menj tovább, ne nézz vissza!
Bár lábaid még ólomnehezek,
de amint kiérsz a sötétből
röpülni fognak veled!