Radnai István: jób huszonegy
2021.06.07
barbár korunk a technika
és az aljasság kora
a társadalom rágja belülről
a nem létező lelket
az emberi szellem távoli köd
amire képes volt amire képes
amikor szellemóriásokat
vetett felszínre a kora
mikor a puszták felől
áradtak büszke harcosok
amikor még ácsoltak keresztet
megváltott a hiábavaló
isten szégyelli önmagát
a test a jelenben elkárhozott
csak a bolondoké
a virág illata a felhőjáték
a ráncos bolygó végtelenje
önmagába visszatér
képes-e újra a teremtő szó
váljanak el a szárazulatok
és vizek legyen világosság
a féregtől az agyagemberig
képes-e teremteni a gonosz
ha féreggé lett az ember
a tudósok a halál angyalai
az erény kifordított kesztyű
várunk-e még mielőtt a kárpit
leereszkedik végleg
s apró fehérjék programozzák
a hitetlen öncélú fajt
az aljasság
erőszak a semmi
üresség
ténykora kora hallgass meg
fehér lapot
a rovott múlt helyett
teremjen a
csalódott anyag
amelyben
felébred a halott isten
akit megöltek a filozófusok