Selekffy Máté: Még éppen időben
2021.08.25
Hosszú
torz-éveken át
Vergődtem vaksötétben:
Világtól s önmagamtól
Zárkózva félve féltem.
Jártam
csúszós tévúton,
Éreztem múló mámort,
Láttam valótlan valót,
Kergetettem hamis Ámort.
Vártam
elsüllyedt hajót,
Kerestem délibábot,
Találtam hamis eszmét,
Álmodtam halott álmot.
Végén
sírva eszméltem:
Gyáva Canosszát járok,
Hol céltalanul vagyok,
Hol értelmetlen várok.
Hálát
adok sebzetten
S nézek a tiszta égre:
Még, még éppen időben
Szabadultam a fényre!