Selekffy Máté: Verlaine Ismeretlen Hölgye
2021.08.25
Parafrázis Ady Endre verse és Tóth Árpád fordítása nyomán
Különös,
mézforró álom látogat.
Hölgyről, aki szeret, s akit szeretek;
Aki sohse egy, de mindig szerelem,
Aki megért, s értem csihol lángokat.
Ő
megért, előtte nyitott könyv vagyok,
Néki áttetsző szívem nem rejtélyes,
Kristály-könnyétől sápadt, verejtékes
Homlokom megfrissül, s arcom felragyog.
Szőke,
barna, tán vörös? Nem tudom, nem.
A neve? Emlékszem rá: szépen pengő,
Mint dallam hárfa húrján, szerelmesen.
Tekintete
a Vénusz-szobor mása
S messzi, bús hangja gyengéden merengő,
Mint szellőszavak szálló borongása.