Szabó József: Test és lélek
2021.09.13
A test: cella életfogytig,
míg az életünk elkopik;
Rácsok a törvények,
elnyelnek, mint az örvények.
Az erkölcs a börtönőr,
ám Isten is jó fegyőr.
S bár lennék néha buja, léha,
orromra koppint egy nagyobb céda
mutatva határt, kitűzve újabb célt:
a lélek legyen erős, szilárd, hogy ne félj!
De a test, az gyarló, vétkezni óhajtó,
nem hat rá intés, sem szép szó.
Mert... kell pár boldog ébredés,
mámor, kéj és ölelés,
öröm és vágy, nászi ágy -
de szűk az időd, csak a világ tág.
És, ha az időben meg is kopok,
Lelkem, ez a konok, tobzódó kokott
örök bódulat kapuján kopog.