Szabóné Bencze Zsanett: Mozaik

M int lócán hagyott, kifosztott garabó
Ú gy árvult el,a hajdan értékes szó.
L átva mostani, sanyarú sorsát
T àtongó űrt hagy a szomorúság.

I mára kulcsolódik most a kéz,
D e a hozsánna tán mintsem ér!
É vtizedeken átívelő Z-generáció
Z abolázd meg mind, mi hanyatló!
Ő t kiváltképp, mi becsesebb mind közül!

J elen kincsei, a múlt ajándéka
E lvetélni látszik élettel teli magja.
L egyen e közjáték,a feledés rabja!

P azar szócsokorban üdvözül,
R est,ki hasztalanul pazarol.
Ó vja,kit hajt a szorgalom.
Z arándokúton jer velem!
Á rnyék nélküli,és napfényes,
J áratlan,és jámbor vidéken.
A míg célt nem ér,az üzenet!