Szabóné Bencze Zsanett: Tégy
2021.07.01
Értéktelen,üres lelkek
Parlagon hevernek.
Elhagyott, sosem volt álmok
Mit magam körül látok.
Miért-e pocsékolás,
S hol marad a változás?
Mi kell,hogy lépj,
Hogy valóban élj?
Megannyi zsánere e világnak,
Nem talál benned társat?
Szűk, gátolt térben mozgók,
Legyetek szabadon csapongók.
Szavak mezejére tévedjetek,
Hol saját virágot ültethetsz.
Nézz körül ismeretlen tájakon,
Nyitott szemmel,s nem vakon.
Egyszeri, tiszta vászon az élet
Mire tartalmat fest a képzelet.
Múlton,s jelenen át a jövőbe,
Ne menjen a léted veszendőbe.
Ha lezárul örökre szemed
És véget ér e földi léted
Legyen utolsó emléked az,
Hogy elmentem,és mégis építek!