Szegedi Géza: Caorlei nyár

Az első sarkon befordultam, s kitárult a tenger,
végtelen homokos tengerpart és milliónyi ember.
A friss sós levegőt élvezettel szívtam,
a látvány csodáját magamban tároltam.

A sarkon egy örökzöld étterem lágy olasz dallammal,
ott ültünk boldogan a vidám családdal.
A finom homokon lépkedve a napozóágy felé,
a tenger csodálata jött az ember elé.

A hullámok simogatták, óvták a testemet,
a látvány és szeretet éltette lelkemet.
A tornyok felé haladva is sok csodát láttunk,
de egy táncos helynél azonmód megálltunk.

Az emberek egyszerre táncoltak a régi slágerekre,
a lányommal mi is ezt tettük a nézők közepette.
Egy jókedvű férfi egy kisfiúnak "barackot" adott,
sugárzott róla: én olasz dzsigoló vagyok!
A tengerparton az olasz ég alatt,
az emberek szívében boldogság maradt.

Te csodás Caorle, te szép büszke város,
álmaimban még mindig tájaidon járok.
Ott is el tudnám képzelni életem,
hisz rövid idő alatt sokat adtál nekem.