Szoby Zsolt: Nevét vigyázd!

Vivát! - kiált a nép, s kiont királyi vért,
ha zászlain jövő parázs reménye ég,
s ma nemzetért eseng e hajdan eltiport,
nemes kokárda szív, mit oly dacolva hord.

Temetni jő igát, a szolgaság kitört,
nagy eszme s új világ, amit magára ölt;
vigyázni rá nehéz, letépi könnyedén
alantas, orv negéd - de büszkesége él.

Csalárd a talmi tett, elűzi szellemét,
ne félje most a szó tapodni álkegyét,
hazug világra lát, ki múltat elfelejt,
ezért eped ma szív, s kabátra tűz jelent.

Riadj te is, hiszen jövőt megöl, ki fél,
hitet hazád adott, mely annyi kínt megért;
merész jelet viselt, miért csatákban állt,
dicső nevét vigyázd, s fiiadnak add tovább!