Tápi Júlia: Éltem

Éltem.

Éltem én és,
Én éltem...
Sokszor elkéstem,
De mindig időben értem.

Egy-egy édes csókot,
Sötétlő gyászt és jajgatást
Papírba, tintával sikerült jókor
Leírni, s kerestem a megfogalmazást,

Hogy titkaim elrejthessem
A tömött sorok közé.
S rá időtlen zárat tegyek,
Majd elhajítottam hátam mögé!

Hogy felszabaduljak, eltemettem!
Ahogyan egyszer, majd engem.
S majd aranykulcs lesz az összes emlékem,
Benne az élet, s annak megfejtése:

Ha valaki megtalálja,
Rájön, az időtlen problémák nyitjára,
Hogy velünk egyszerre született a bánat,
S hogy mindig öröm jön utána!