Tápi Júlia: Kedves...

Idén is utolért az ősz,
S tarka levelekből szőtt,
Úri szőnyeget sírodig.

Hol minduntalan, s örökké
Megfogadom, soha, de soha többé,
Érted nem imádkozom!

Gondolat vagy csupán,
Fehér papírra vetett.
Néhány vonal és hurok mered rám bután,
S hogy rád nézek, visszanevetek!

Majd lapozok, messze van még,
bár tudom, egyszer beér a vég
Amikor nem mozdul e kéz,
De egészen addig írok én!