Vágány József: Elfáradt a nyár
2021.09.09
Elfáradt a nyár,
sóhajt is egy nagyot,
már imbolyogva jár, útilaput kapott.
Küszöbön az ősz, a kapu előtt áll,
rég nem látott vendég, bebocsátást vár.
Nyikorog a kapu, búcsút
int a nyár,
langy meleget ad még a halvány napsugár.
Besurran az ősz, fél lábbal már itt van,
kalapot sem emel, belopózik lassan.
Szökik erőtlenül,
tántorog a nyár,
az idén biztos nem jön vissza már.
A forró emlékeit mind hátrahagyja,
átveszi helyét az ősz, a rozsdabarna.
Őszt követ a tél,
majd tavasz ébred újra,
a nyár is visszatér, és megérik a búza.
Így forog a naptár velünk minden évben,
a Teremtő vezényli odafönt az égben.