Zentai Tóth Béla: Nyári hőhullám
2021.08.11
Lobog a mindenség
föntről,
hőeső-kisértet
pörzsöl,
locspocs zsarátnok
megvesszőz,
s huh, de taszít az
embergőz.
Kívül-belül csatakos
kín,
ragadós szurok,
váladék,
tökéletesen elborít,
s tikkaszt fokban a
negyvenkét...
Mereven üt a
verőfény,
rikítóan, hívatlan
tapad,
markod, ostorod
riogat,
s hasztalan az
ellenkezés.
Folyósodom az
aszfalton,
mint tölcsér fagylalt
a napon,
magával ránt a
hőhullám,
s célba ér,- fix a
haladás...